Eljött a 30. hét, amikor ráeszméltem, hogy a férjem nem szeretne bent lenni velem a szülés alatt, én pedig nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy egyedül végig csináljak egy természetes szülést az előző császár után. Az egyik ismerős anyuka ajánlotta Erikát, mondta, szerinte jó a személyisége, illik hozzám, tetszeni fog nekem. Így is lett! Első pillanattól felszabadultan és őszintén tudtunk egymással beszélgetni! Minden várakozásomat felülmúlta odaadása és segítőkészsége. Nem volt tolakodó, mégis mindig ott volt, mikor szerettem volna. Még ha nem is kértem, ő érezte, amikor tenni kellett egy-egy lépést. Sok alternatívát elém állított, amiket nem ismertem és nekem csak el kellett döntenem, számomra melyik az, ami igazán segíthet :). Sokat köszönhetek annak is, hogy ő maga nagyon sokrétű; ha kellett masszírozott, vagy mozgásos ötleteket adott, ha úgy volt, segítő linkeket, oldalakat küldött, aromaterápiás tanácsokkal látott el. Egy felkészítő beszélgetés során még a férjemben lévő szorongást is sikerült eloszlatnia, aki így nyitottá vált arra, hogy bent maradjon velem a szülésnél és együtt fogadjuk az újonnan hozzánk érkező kis életet. Erika bátorított, mikor számomra nehéz feladatok következtek és biztatott, mikor elkeseredtem. Végül a 37. hét után, amikor még mindig nem fordult be a baba, ekkor már kezdtem belenyugodni, hogy ismét császármetszéssel tudom csak világra hozni a babámat. Erika ekkor is végig mellettem állt, elkísért szülésfelkészítőre, tanácsokat adott, hogy lehetne a császármetszést követő órák gyermekágyas kórházi rendjét, a legideálisabbá tenni, melynek érdekében a főorvosnak is írtunk egy levelet, melyben megfogalmaztuk a legfontosabb kéréseimet. Amikor eljött a nagy nap és megszületett a kisfiam, Erika is ott várakozott, s a férjemet támogatta, miközben a kisfiam bőrkontaktusban lehetett apukája mellkasán. Néhány fotót is tudott készíteni a boldog apáról és az ő újszülött kisfiáról. A gyermekágyas szobában, mikor levittek, már ott vártak mindketten. Még épp az első aranyórán belül meghozták a kisfiúnkat is, aki attól kezdve végig velem lehetett, mert voltak segítőim. Még ha császármetszés is lett a vége, mégis boldog, szeretetteli légkör volt körülöttem, s ami az egyik legfontosabb volt számomra és mindenért kárpótolt, hogy a kisfiam is velem lehetett!
Mónika, kétgyermekes édesanya