Miért jó, ha van dúlád?

Először  Marshall Klaus végzett megfigyeléseket erre vonatkozóan, több mint 2000 komplikációmentes várandósságot követő szülés nyomon követésével a 80 -as években. Arra az eredményre jutott, hogy a dúla által kísért szüléseknél:

  • a vajúdás időtartama 25%-kal volt rövidebb,
  • a császármetszések aránya 50%-kal volt kevesebb;
  • 40%-kal kevesebbszer kellett oxitocint,
  • és 60%-kal kevesebb epidurális érzéstelenítés és gátmetszés alkalmazására volt szükség.

Érdekes, hogy a kevesebb beavatkozás abban az esetben is igaznak bizonyult, ha a dúla csak csendben ült és egyszerűen csak jelen volt. Klaus megfigyelései szerint a dúlás szüléseken az apák is aktívabbak voltak, jobban bevonódtak a folyamatba.

A szülés utáni időszakban az anyák gondoskodóbbak voltak, könnyebben szoptattak és kompetensebb anyának érezték magukat. (Klaus 1993) 

A dúlával szülés előnyeit több külföldi vizsgálat is kutatta. 

A legnagyobb ilyen vizsgálat 2003-ban New Yorkban volt. A Cochrane Collaboration  köztiszteletnek örvendő nemzetközi szervezet által végzett kutatás során 11 országban, közel 13000 nő szüléssel kapcsolatos élményét vizsgálták, véletlenszerű, ellenőrzött módszerrel.

 

 Ezen kutatások azt igazolták, hogy az intézményes  ellátás keretein belül, dúla nélkül zajló szülésekkel szemben, a folyamatos dúlai támogatással és gondoskodással történő szülésekre az alábbiak jellemzőek:

 

  • kevesebb eséllyel végződtek császármetszéssel,
  • kevesebb esetben alkalmaztak fogót vagy vákuumot,
  • kevesebb fájdalomcsillapító gyógyszerre és epidurális érzéstelenítésre volt szükség,
  • jelentősen csökkent az oxytocin használat,
  • az anyák jóval elégedettebbek voltak a szülésükkel és kisbabájukkal,
  • a folyamatos társas támasznak semmilyen hátrányos következményét nem találták
  • a dúlák által támogatott anyák kisbabáit átlagosan hamarabb engedték haza a kórházakból.

Ez utóbbit azzal hozták összefüggésbe, hogy az anyák vajúdás alatti lázas állapota az epidurális érzéstelenítő használata során nagyobb valószínűséggel megjelenhet, ám utalhat a baba fertőzöttségére is.

Míg az orvosok a láz okáról megbizonyosodtak, a kisbabákat hosszabb megfigyelés miatt óvatosságból tovább benntartották a kórházakban.

 

A szülés kézikönyvének szerzői (Simkin és Ancheta 2013.) kihangsúlyozzák, hogy a folyamatos támogatás abban az esetben a leghatásosabb, amikor nem kórházi alkalmazott a támogató személy.

Amennyiben csak szülésznő van jelen mint támogató, akkor is a folyamatos érzelmi támogatás fontosabb, mint a részletes információk, a masszázs és hasonlók (Corbett, C. A., Callister, L. C. (2000): Nursing
support during labor
).

John Kennel (Marshall Klaus kutató- és szerzőtársa) úgy fogalmaz, hogy ha a dúlák segítségét rendszeresen igénybe vennék, azzal rengeteg pénzt
takarítanának meg az egészségügynek, és hozzáteszi:

„Ha egy gyógyszernek volna ilyen
hatása, nem lenne etikus nem használni.” 

 
Forrás: Puroszné N. Magdolna, “Dúlának lenni magyarországon. Helyzetkép a dúlaság pályafejlődési lehetőségeiről saját tapasztalatok tükrében”